[av_image src=’http://www.janoszsakai.com/wp-content/uploads/2015/10/TommyArmour1927.jpg’ attachment=’158′ attachment_size=’full’ align=’center’ animation=’no-animation’ styling=” hover=” link=” target=” caption=” font_size=” appearance=” overlay_opacity=’0.4′ overlay_color=’#000000′ overlay_text_color=’#ffffff’][/av_image]
[av_one_full first min_height=” vertical_alignment=” space=” custom_margin=” margin=’0px’ padding=’0px’ border=” border_color=” radius=’0px’ background_color=” src=” background_position=’top left’ background_repeat=’no-repeat’]
[av_textblock size=” font_color=” color=”]
Beceneve: Ezüst Isten, Torna győzelmek: 25, Major győzelmek: 3, 1927 U.S. Open, 1930 PGA Championship, 1931 British Open
Kitüntetések: helyet kapott a világ halhatatlan golfozóinak termében
Kedvelt mondása: Nemcsak a tehetség általi nagyszerű ütések száma teszi a bajnokot, hanem a lényegesen kevesebb rossz ütéseké.
Tommy Armour évtizedekkel a halála után és több, mint fél évszaddal híressé válása óta az egyik legelismertebb név a golftörténelemben. És hogy ez minek köszönhető? Azoknak a róla elnevezett golf kluboknak, amelyek továbbra is ápolják méltó hírnevét.
Ahogyan Ross Goodner író emlészik rá: Saját és egyben mindenki korának legnagyobb vas-játékosa, legnagyobb szónoka, legnagyobb iszákosa és legdrágább golf-oktatója is volt.
Armour karrierje még hazájában, Skóciában vette kezdetét. Miután megnyerte 1920-ban a franicországbeli amatőrök versenyét, Armour úgy határozott, hogy Amerika felé veszi az irányt. Az Atlanti óceánt átszelő hajóúton megismerkedett Walter Hagen-al, aki épp az angliai nyílt bajnokságról tartott hazafelé. Hagen és Armour kiszálltak New York – nál, Hagen pedig segített Armournak munkát kapni a Westchester-Biltmore Club – nál.
Armour hamarosan hírnévre tett szert, nemcsak mint nagyszerű golfoktató, hanem mint nagyszerű játékos is.
1927-ben Armour karrierje szárnyra kapott: megnyerte az amerikai nyílt bajnokságot, legyőzve Harry Cooper-t egy 18 szakaszos play-offban. 1930-ban bezsebelte a PGA, majd 1931-ben az angliai nyílt bajnokságért járó trófeát is és ezzel a 3. olyan játékos lett, (Jim Barnes és Walter Hagen után) aki e három győzelmet magáénak tudhatta.
Később olyan címeket is elnyert, mint pld. az 1929-es Western Open (a későbbi major) és a kanadai nyílt bajnokság. Armour az 1926-os brit nyílt bajnokságot megelőzően játszott az amerikai csapat tagjaként is a neves Amerika – Anglia csatában, amelyet gyakorlatilag a Ryder Kupa nem hivatalos elődjének is tekintenek.
Játékosként Armour -t pedig lassan csak úgy kezdték emlegetni, mint korának egyik legkifinomultabb vas-játékosa.
Armour az 1935-ös PGA Tour szezont követően nem versenyzett tovább, minden idejét az oktatásra fordította. Sok igazán tehetséges játékossal dolgozott együtt, köztük Lawson Little-al, Babe Didrikson Zaharias-al és Julius Boros-al, de igencsak borsos árért sportrajongókat is tanított.
1952-ben publikálta könyvét, a Hogyan golfozz mindig jól című könyvet, amely könyv még ma is szinte kötelező olvasmány minden valamirevaló golfozó számára.
Tommy Armour 1976-ban a világ halhatatlan golfozói közé lépett.
[/av_textblock]
[/av_one_full]